Nézz rá más szemmel egy függőségben levő emberre…
Kövess minket:
Szakértő:

Amikor azt halljuk, hogy valaki drogozik, alkoholista vagy kényszeres gyógyszer fogyasztó, legtöbbször ítélkezünk fölötte.
Az első képek egyike, ami felbukkan, egy züllött, koszos, ápolatlan, kontrol vesztett ember képe. Ha volt a családunkban bármilyen szenvedélybeteg, akkor különösen sok tapasztalat képe merülhet fel.

Most szeretném egy kicsit más megvilágításba helyezni ezt a képet azáltal, amit a munkám során tapasztaltam.

A függőség oka több részből tevődik össze. Majdnem minden egyes embernél felfedezhető környezeti túlérzékenység, és a bejövő impulzusok nehezen kezelhetősége. Ahol a családban jelen volt a függőség, ott a hajlam hatványozottabban jelentkezhet.
A másik és legkevésbé ismert tényező, ami folyamatos függésben tartja az illetőt, és ami által elveszíti önmagát; Amikor valaki kontrollvesztés szintjén nyúl a szerhez, olyan csatornákat nyit meg a testében, amely lehetővé teszi a térben jelenlévő test nélküli lényeknek a hozzá való kapcsolódást. Bár ez a megközelítés igen földöntúlinak tűnhet, mégis igaz. Mindegyik esetben, akik hozzám fordultak, jellemző volt, hogy mintha valami késztetné őket az ivásra, a szerek fogyasztására. Valami, amit nem ő irányít. És ha egyszer az ember elvesztette az irányítást a saját teste felett, azt igazán nehéz visszaszerezni. Hogy mik lehetnek ezek a test nélküli lények? Más függésben elhunytak szelleme és egyéb entitások, akiknek előnye származik az irányításból.

Itt lép be az a terápiás munka, ami lehetővé teszi, hogy a függést létrehozó elemeket eltávolítsuk egyrészt azzal, hogy tudatosítjuk az illető mivel hozta létre az állapotot, amitől nem tud megválni, másrészt olyan energetikai kezelés alkalmazásával, ami által teljesen visszanyerheti önmagát.  Létrejöhet energetikai tisztulás amelynek segítségével okafogyottá válik a függőséget okozó szerek használata, a motiváció eltűnik.

Az alábbi visszajelzés Vikitől érkezett egyetlen kezelést követően:
“Rendkívül korán kerültem kapcsolatba az itallal. 13 évesen rúgtam be életemben először. Tipikusnak mondható: haverok, hétvégi bulik. A gimnáziumban viszont előfordult, hogy suli után hétköznap is iszogattunk. Nem gondoltam problémának hiszen mindenki ezt csinálta, viszont észrevettem, hogy a többiekkel ellentétben Én  többet fogyasztottam, valamint éreztem, hogy míg mások csak bulinak fogják fel, nekem többet jelentett. Önbizalomhiány, szorongás “kezelésére” használtam. A húszas éveimben már tisztában voltam vele, hogy túlzásokba esem, hiszen a “képszakadás” állandó jelenséggé vált. Kipróbáltam mindent, hogy véget vessek ennek: pszichológus, pszichiáter, gyógyszerek, különböző terápiák, amik használtak is egy ideig, hiszen nem mindennapos alkoholfogyasztó voltam, teltek el úgy hosszabb időszakok mikor egyáltalán nem ittam. De aztán jöttek ünnepek, amiket jól meg kellett ünnepelni, vagy jöttek nehéz helyzetek, amin túl kellett lenni, így az ital újra képbe került. S mivel ezek akár több napos italozásokká váltak, megjelent az elvonási tünet is, evészavar társaságában. Az elvonási tüneten túlestem, az evészavar maradt.  Egy ilyen nehezebb időszak idején kaptam meg a Szilvi elérhetőségét. A módszer nem volt számomra ismeretlen, olvastam már róla. Nem voltam szkeptikus, viszont nem is érkeztem nagy reményekkel. Hogy mi történt a két és fél órás ” kezelés” alatt, azt nem tudnám leírni. Sokat sírtam alatta, de ez az a megkönnyebbülést hozó sírás volt. Hazaérve fáradtnak éreztem magam. A következő pár napban tudatosan figyeltem azt, hogy hogyan is érzem magam a bőrömben. Hullámzott a hangulatom, de leginkább egyfajta eufóriát, mosolygásra késztető biztonságot éreztem. De leginkább  arra voltam kíváncsi, hogy mikor érzem azt, hogy innom kell. Ezt azóta is várom:-) Hazudni nem fogok, jöttek a pezsgővel koccintós ünnepek, így karácsonykor, valamint újévkor Én is ittam egy pohár pezsgőt. És olyan történt ami még soha: nem kívántam még egy pohárral. Nem került erőfeszítésbe, hiszen valóban nem esett volna jól több. Ennek a “kísérletemnek” örültem, hiszen nem akarok absztinens lenni. Úgy akarok élni, és néha szórakozni mint mások a társaságban, és úgy érzem most sikerül is. Hihetetlen, hogy több mint egy évtizednyi próbálkozás, megszámolni is lehetetlen hány órás terápiás beszélgetés, és kiszámolni sem akarom hány százezerbe fájó kezelés után, egy alkalom így megváltoztatott valamit bennem. Most már reménnyel telve nézek előre, és szívből rémélem, hogy hozzám hasonlóan mások is megteszik ezt a lépést a szermentes boldogságért. Megéri.”

Ha többet szeretnél megtudni arról, hogyan is lehet gyorsan, akár egy kezelést követően is – maradandó változásokat elérni, akkor kattints a következő linkre és vedd fel velem a kapcsolatot: www.szeretetműhely.hu